Az Európai Beruházási Bank az EU gazdaságilag gyengébb régiói számára nyújtott támogatásának növelését tervezi, miközben a karbonszegény gazdaságra való átállásra fókuszál. A kohézióval és az éghajlatváltozással egyszerre kell foglalkoznunk.
Európa szegényebb régiói között számos olyan területet találunk, amelyek a leginkább ki vannak téve az éghajlatváltozás hatásainak. Ugyanakkor lehetséges negatív következményekkel kell szembenézniük a globális felmelegedés ellensúlyozása érdekében szükségessé vált zöld, kibocsátásmentes, digitális gazdaságra való átállás következtében is. Délen, a már eleve meleg európai országokban, például Görögországban, Spanyolországban és Olaszországban a hőmérséklet emelkedése hatással lesz a mezőgazdaságra, és növelni fogja a természeti katasztrófák gyakoriságát és intenzitását, hasonlóképpen az idén nyáron olyan nagy károkat okozó kontrollálatlan vegetációtüzekhez. A szénről való áttérés, ami lényeges az éghajlatváltozáshoz vezető szén-dioxid-kibocsátásunk csökkentése érdekében, a keleti régióban, például Lengyelországban, vagy a szülőföldemen, Bulgáriában számos, a széntől függő közösségre és iparágra fog különösen súlyos hatást gyakorolni.
E kettősségre válaszul a beruházásokat ezekben az országokban egy olyan újfajta gazdaság kialakítására kell összpontosítanunk, amely fenntartható. Történelmileg az Európai Unió szegényebb országaiban a beruházások zöme az infrastruktúrára, például autópályák és vasútvonalak építésére irányult, a növekedésnek a kereskedelem elősegítése révén való ösztönzése érdekében. Azonban, ha szembe kívánunk nézni az éghajlatváltozás jelentette egzisztenciális veszéllyel, és méltányos módon kívánunk átállni egy modern, digitális, karbonszegény gazdaságra, akkor változtatnunk kell a beruházásaink módján. Kizárólag abban az esetben érjük el éghajlat-politikai céljainkat, ha mindenkinek segítséget nyújtunk a zöld átállás költségeivel való megbirkózásban, és foglalkoznunk kell azzal is, hogy a gazdaságilag gyengébb régióinkban viszonylag szűkösebbek az éghajlat-politikára és a fenntarthatóságra irányuló beruházások.
Ez az oka annak, hogy az Európai Beruházási Bank újragondolja a megközelítését, és új orientációs dokumentumot tesz közzé az Európai Unió kohéziós régióiban megvalósuló beruházásairól. A célunk az, hogy az összes hitelezésünk 45%-ára emeljük az e régiókra irányuló hitelnyújtást. Ezzel párhuzamosan támogatásunkat kiterjesztjük az összes olyan régióra, amelynek gazdasági fejlettsége elmarad az uniós átlagtól.
Az EBB-nek az egyik alapvető küldetése az, hogy közfinanszírozás felhasználásával egységesebbé kovácsolja az EU-t. Az EU előző hétéves költségvetési időszakában (2014–2020 között) az EBB-hitelek 30%-a (124 milliárd euró) irányult a kohéziós régiókban megvalósuló projektekre, és ezek a beruházások szépen megtérültek. Belső modellezésünk azt mutatja, hogy ebben az időszakban a kohéziós régiókra irányuló hiteleink a növekedést legalább fél százalékponttal, a foglalkoztatást pedig legalább kéttized százalékponttal fogják serkenti évente – a következő harminc évben!
Regionális fejlesztési miniszterként és a regionális fejlesztési programokért felelős irányító hatóság vezetőjeként Bulgáriában korábban személyesen megtapasztaltam, hogy a kohéziós politika milyen erőteljes hatást tud gyakorolni a regionális közösségekre. A pénzügyi eszközök, például az EBB támogatásával végrehajtott eszközök növelik és gyorsítják a beruházást. Ez történt a JESSICA kezdeményezés (fenntartható városfejlesztési beruházásokat támogató közös európai kezdeményezés) esetében is, amely az egyik első ilyen eszköz volt, és amelyet az Európai Bizottság fejlesztett ki, és az EBB támogatása mellett a tagállamok hajtottak végre. Ma az EBB csoport pénzügyi és tanácsadói kapacitással is segíti a tagállamokat a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és az igazságos átmenet mechanizmus hatékony és fenntartható megvalósításában.
A kevésbé fejlett régiók főként Közép- és Kelet-Európában, valamint Portugáliában, Görögországban, továbbá Olaszország és Spanyolország déli területein találhatóak, és vagy alacsony jövedelmű, felzárkózó régiók, vagy pedig olyan régiók, ahol régóta alacsony szintű a növekedés. Ezekhez hozzá kell adnunk azokat az egykor gazdag iparvidékeket, amelyek küszködnek a globalizációval és a technikai változással, valamint a fenntartható gazdaságra való áttéréssel.
Az új megközelítésünk szerint az uniós átlag 75%-a alatti egy főre jutó GDP-vel rendelkező, kevésbé fejlett régiókra nagyobb figyelem irányul, és 2025-re akár az összes uniós hitelezésünk 23%-át ők kapják. Az Európai Bizottság új veszélyeztetett csoportként határozta meg a közepes jövedelemmel (az uniós átlag 75–100%-ával) rendelkező régiókat, amelyeket „átmeneti régióknak” hívunk. A többek között Franciaországban, Spanyolországban, Finnországban és Hollandiában található átmeneti régióknak célzott támogatásra van szükségük, hogy megküzdhessenek például az alacsony technológiai szintű gyártástól való függés, az egységnyi munkaerőköltség növekedése, a viszonylag alacsony szintű iskolázottság és a hanyatló ipari foglalkoztatás jelentette kihívásokkal.
Az EU klímabankjaként hisszük, hogy nincs ellentmondás az új kohéziós célkitűzésünk és a nagyratörő klímacéljaink között – csak szinergiák és átfedések vannak. E két terület összetartozik, mert az éghajlat-politikai céljaink nem járhatnak sikerrel anélkül, hogy mindenkit biztosítanánk arról, hogy senkit sem hagyunk hátra. Emlékeznünk kell arra is, hogy a zöld átállással összefüggő költségek csupán egy töredékét képezik azoknak a katasztrofális költségeknek, amelyekkel akkor kellene számolnunk, ha nem foglalkoznánk az éghajlatváltozás jelentette veszéllyel. Ezért biztosak vagyunk abban, hogy fokozni tudjuk a kohéziós régiókat célzó hitelnyújtási tevékenységünket, és 2025-re 50%-ra tudjuk emelni az éghajlat-politikára fordított hiteleket, mely célkitűzésen 2019 novembere óta dolgozunk.
Ezt úgy érhetjük el, hogy gondosan jelöljük ki a támogatott projekteket, az e régiókban az éghajlat-politikai fellépés szempontjából elsődleges területekre összpontosítva, úgymint tiszta, biztonságos és összekapcsolt mobilitás; energiahatékonyság; megújuló energia; víz és szennyvíz; valamint ipar, körforgásos gazdaság, élelmiszeripar és mezőgazdaság. Tanácsadó szolgáltatásaink elősegíthetik a figyelemfelkeltést, stratégiák és projektek elkészítését, valamint az igazgatási kapacitás kiépítését, amellett, hogy segítenek leküzdeni a finanszírozási hiányt, amely az efféle beruházások fő akadálya.
A digitális átállás és az automatizálás következtében a munkahelyeket és az iparágakat érintő potenciális zavarokat néha elfedik a dekarbonizáció miatt szükséges drámai változások. A kohéziós régiókban ugyanakkor a digitális és az innovációs tevékenységek és készségek terén szintén jelentősek a strukturális hiányosságok. A 2020-as beruházási felmérésünk szerint Európa kevésbé fejlett régióiban a vállalatok 63%-a nem folytat innovációs tevékenységet. Az innovációban való részvétel aránya még a nagyvállalatok körében is jelentősen kevesebb, mint másutt Európában (39%, szemben az 52%-kal). Új szakpolitikákra van szükség annak érdekében, hogy ezekben a régiókban fellendüljön az innováció, növekedjen a jövedelmi szint, és hogy elősegítsük a digitális átálláshoz való alkalmazkodást.
Új kohéziós megközelítésünk részeként a terveink szerint e probléma leküzdése érdekében elősegítjük, hogy a kevésbé fejlett régiókban található közepes tőkeértékű vállalatok kipróbált technológiákat sajátíthassanak el, és kutatást és fejlesztést végezhessenek. A közepes tőkeértékű vállalatok különösen fontosak, mert a kutatások szerint erős pozitív hatást gyakorolnak a közösségeikben. Abban is segítjük a közepes tőkeértékű vállalatokat, hogy finanszírozáshoz jussanak, közvetlen hitelezésünk vagy a közvetített programjaink révén.
Végezetül, a cél nem kizárólag a kohéziós régiók segítése, hanem az is, hogy közelebb hozzuk egymáshoz Európa polgárait, és megerősítsük az Európai Unió egységét.
